 |
 |
Az utóbbi évtizedekben megszoktuk, hogy a gépiparról nem önmagában beszélünk, hanem a feldolgozóipar keretei között. Ennek számos okai közül egyik példaként a hazai ipari szerkezet átalakulását említhetjük. A 2009-es év nagyrészt a válság jelenségeinek elemzésével és a kilábalás lehetőségeinek mérlegelésével telik el. Ez azonban nem azt jelenti, hogy a cégek leálltak és várják a „tudós” recepteket. Ebben a cikkben pont az éledő és előremutató tendenciákat szeretnénk bemutatni. Forrásaink a szaksajtó, az internet, és a szakkiállítások.
2012.06.25.
Az utóbbi évtizedekben megszoktuk, hogy a gépiparról nem önmagában beszélünk, hanem a feldolgozóipar keretei között. Ennek számos okai közül egyik példaként a hazai ipari szerkezet átalakulását említhetjük. A 2009-es év nagyrészt a válság jelenségeinek elemzésével és a kilábalás lehetőségeinek mérlegelésével telik el. Ez azonban nem azt jelenti, hogy a cégek leálltak és várják a „tudós” recepteket. Ebben a cikkben pont az éledő és előremutató tendenciákat szeretnénk bemutatni. Forrásaink a szaksajtó, az internet, és a szakkiállítások.
Ősszel rendezték meg Milánóban a soron következő EMO-t, a szakemberek körében mértékadónak tartott gyártástechnológiai világkiállítást. Itt érzékelhetők a gyártással kapcsolatos technológiai változások és várható fejlődési irányok. Noha a milánói a kisebb EMO a másik helyszínhez (Hannover) képest, a 34 országból kiállító 1250 cég kb. 100 000 m2-en jó képet adott a jelenlegi helyzetről és a várható fejlődésről. A CECIMO (európai szerszámgépgyártók szövetsége) főtitkára szerint a válságban is kiállító szerszámgépes cégek szerint a vevőkör módosul, és az autóipar helyett más iparágakból kerülnek ki a megrendelők. A válságban a szerszámgépgyártók eddig 60-70%-os rendelés visszaesést éltek meg. Erre rövidített munkaidővel és innovációkkal reagáltak. A prognózis szerint a szerszámgép gyártók a kínai autóipar és elektronikai ipar fejlődésétől várják a rendelések növekedését.
A VDMA (német gép- és berendezésgyártók szövetsége) vezetői szerint júniustól az ágazatban dolgozó 930 000 munkatárs közül 241 000 rövidített munkaidőben dolgozik és 24000 állás megszűnt. Év végéig a leépítés mértékét 60 000 főre jósolják. A külkereskedelmet tekintve a nemzetközi kereskedelemből a német gyártók részesedése 2008-ban 19,2% volt a 2007-es 19%-hoz képest. A két másik versenytárs –az USA és Japán- 11,7 és 10,7%, két tizeddel csökkent. Viszont Kína 2008-ban 8,6%-ra növelte a 2007-es 7,2%-os részesedését. Az adatok elgondolkoztatóak, a negatív jelek mellett egy későbbi piaci átrendeződést is vizionálnak.
Az őszi EMO az olasz gépipar helyzetéről is képet adott. Egy felmérés szerint az olasz iparban dolgozó gyártórendszerek kb. 14%-a húszévesnél idősebb, és 35%-a 15 évnél régebbi. Ez a felismerés nagy kihívás az olasz gyártók számára, akik a kormányuktól várják azokat az ösztönző lépéseket, hogy a korszerűsítés felgyorsuljon. A válságos időkben is az új gépek beszerzése pénzügyi forrásokat igényel, amelyekre a hitelkonstrukciók alkalmasak. Az olasz cégek a kormányuktól pont ennek a gazdasági környezetnek a megteremtését várják. Úgy néz ki, hogy nem is alaptalanul. Az olasz kormány intézkedéseket hozott nyáron a nyereségadók nemzeti iparba való visszaforgatásáról (ennek neve: „Tremonti-Ter”). Ebből az olasz szerszámgépgyártók is jól járhatnak. Az eredményt már 2010 közepére várják a szakemberek. Ezért meglehetősen optimista hangulat lengte be a milánói EMO-t.
Szakmailag az újdonságok vagy súlyponti témák elsősorban a szolgáltatások fejlesztése (karbantartás, diagnosztika, stb.), a CNC-megmunkáló szimulációs szoftverek, a több innovációt tartalmazó komplex szerszámgépek, készülékek és szerszámkonstrukciók voltak. Néhány példa: 400 -700 mm-es tartományban, keményfém szalaggal dolgozó gépek teljesítménynövelése vagy a megmunkáló központok merevségének és pontosságának növelése. Vagy a Heller FT típusú megmunkáló központján a kiszolgáló konzol ergonómiáját és az asztalhoz való hozzáférést fejlesztették tovább. Nem maradtak ki a mérőrendszerek sem, a Heidenhain Italiana új hossz (LC) és szögmérő (RCN) rendszerei a működési biztonságot növelik és csökkentik a kockázatokat. Az új Vivida 3D-s vágó és hegesztőfej 30%-kal csökkenti az ütemidőt rövid és gyors mozgásával (12 m/s). Természetesen a DMG, a MAKINO, a HURCO, a HERMLE olaszországi cégeinek termékei is megjelentek az olasz gyártók mellett és olyan gépeket mutattak be, amelyek a pontosságukkal és gazdaságosságukkal (gyorsaság, energiatakarékosság, sokoldalúság) szerepelhetnek jól a piaci versenyben.
Ha a kiállítástól eltávolodunk és megpróbálunk körbenézni, akkor tőlünk nyugatra az egyes országokban okos pénzeszköz átcsoportosításokat hajtanak végre a termelésből a K+F területére (Kutatás+Fejlesztés), és más iparágakat céloznak meg termékeikkel. Minapi sajtótájékoztatón tettem fel a kérdést a VDW ügyvezető igazgatójának az előbb említett tendenciákkal kapcsolatban. A válaszában egyetértően utalt az előbb említettek valóságtartalmára. A VDW (Német Szerszámgépgyártók Szövetsége) 2010-re már 1-2%-os termelésnövekedéssel számol.
Itthon körülnézve, az ipar adatai szerint -21,8% -os ebben az évben a visszaesés. Sajnos ágazati szempontból a legrosszabb helyzetben a járműipar van, de a többi ágazat sem dicsekedhet. Az év végére a két számjegyű visszaesés ellenére a szakemberek reménykednek egy kismértékű növekedésben. Alapvető probléma, hogy a magyar ipar nagyrészt a beszállítói szektorban dolgozik és kevés a fejlesztői terület. Így a végtermékeket érintő válság a beszállítói szektort érintette legjobban. Az export visszaesése mellett a beszállítóknál nem elegendő a túléléshez a fejlesztési tevékenység. A belföldi eladásokat tekintve például a hazai buszgyártó cégek összefogására lenne szükség a hazai piac érdekében. Sajnos még minden cég versenytársként tekint a másikra, ami fékezi az együttgondolkodást. Ugyanakkor a Magyar Járműfejlesztési Klaszter (MAJÁK) jelentős erőfeszítéseket tesz a tagvállalkozásoknál jelentkező fejlesztési eredmények nemzetközi megismertetésére.
A feldolgozóipar és ezen belül a gépipar hazai helyzetére alapvető befolyással van a húzóágazatok gazdasági helyzete, piaci pozíciója. A magyar gépiparban az export legnagyobb hányadát is beszállítói tevékenységből éri el, többségében alkatrész- és részegység gyártás területén.
Sajnos átfogó iparpolitikai koncepció nélkül sokkal sérülékenyebb a magyar feldolgozóipar is, hiszen 100%-os függőségben vagyunk a fogadó cégektől. Meg kell említeni, hogy az elektronikai iparban az EMS (szerződéses elektronikai gyártás ) területén a második negyedévben növekedés mutatkozik. Ezt azért tartom fontosnak, mert egy-egy területen jelentkező növekedés a gépek, pót-alkatrészek és szolgáltatások növekedését vonhatja maga után. Ez a hazai piacra is érvényes.
A feldolgozóipari infrastruktúrában is zavarokat okoz a válság, az ipari parkokban egyre gyakrabban fordul elő, hogy a betelepült cégek nem tudják fizetni a szükséges működési hozzájárulást. Ez különösen igaz, ha a betelepült cégek többsége egy nagyvállalat beszállítói közül kerül ki. A másik terület a logisztika, ahol a nagy befektetők reményei nem váltak be, mert a központok kihasználtsága nem mindig gazdaságos. A lánctartozások nagy gondot okoznak a vállalkozásoknak, az év végéig a szakemberek szerint jelentősen növekszik a csődeljárások száma.
A gépipart kiszolgáló karbantartó, szolgáltató szektor is viseli a válság hatásait. Ez érződött a „Maintain” 2009 őszi karbantartási kiállításon is, ahol a látogatottság 30%-al szerényebb volt az előző évekhez képest.
Összefoglalva fontos lenne a hazai kis és közepes vállalkozások helyzetének megfelelő kezelése a jövő érdekében. Sajnos Magyarországon a fellendülés még várat magára, azonban reménykedünk, hogy a helyzet nem romlik tovább.
Dr. Göndöcs Balázs
c. egyetemi docens
Ezt az érdekes cikket a www.muszaki-magazin.hu-on olvastuk.